Wednesday, August 19, 2009
Friday, July 31, 2009
Thursday, June 18, 2009
Előkészítő/tájékoztató anyag a Környezetkezelés, kockázat, fejlesztés tematikájú szeminárium és kutatás résztvevői számára. Csíkfalva 2008 július
Kisebb módosítások nyomán a
Ésszel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
tematikájú, 2009-es Csíkfalvi Csűrszemináriumok előadói és résztvevői
számára is tájékoztatóként szolgál.
Ésszel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
Az 2008, 2009 júliusára tervezett tevékenység a gyors technikai változásokkal összefonódó társadalmi jelenségek igen általános, átfogó értelmezési kereteibe illeszkedik. Ha pontosítani, szűkiteni kell a tematikát, akkor is két, igen általános gondolkodási irányt lehet megszabni:
1. Globalizációs hatások, globális kockázatok -- helyi kezelési formák.
2. Modernizációs kockázatok és helyi társadalom
Feltehető a kérdés: miért ezek az igen általános keretek, ez a többféle közelítés?
Miért nem egy jól körülírható, megfogható téma (mint például 2008-ban a kutatásra kijelölt vízhasználat, vízszennyezés, az ezzel kapcsolatos kulturális viselkedés, a vízkezelés jövője)?
Fölösleges érvelni amellett, hogy elsősorban azért, mert lokális és globális szoros összefüggése egyre nyilvánvalóbb.
De azért is, mert így egy fontos, helyben is érzékelhető probléma több tudomány szempontjából is megközelíthető.
És van egy "intézményi érdek" is: a Sapientia METE marosvásárhelyi Kommunikáció és Közkapcsolatok szakának fő kutatási iránya: Hagyományos és modern kommunikáció Erdélyben.
A legújabb kommunikációs eszközök megjelenése, a legújabb természeti-társadalmi kockázatok és ezek kommunikációja, a helyi társadalmakra jellemző kockázatkezelés és ennek kommunikálása beleillik ebbe a kutatási irányba.
1. Globalizált hálózatosodás - információs technológiai paradigma
Manuel Castells figyelmeztet arra, hogy a mi korunkban a technikai változásoknak erősebb, vagyis gyorsabb és kiszámíthatatlanabb a társadalmat átalakító hatása, mind az eddigi történelmi korszakokban. Gyors információs technikai átalakulásról szoktak beszélni, mert ezt lehet tapasztalni. A gyors társadalmi átalakulás ehhez társul, erre válaszként bontakozik ki.
Manuel Castells egyes szakértők nyomán információs technológiai paradigmáról beszél (Castells 2005: 116). A fontos az, hogy a technikai átalakulásnak a gazdasági és társadalmi hatásait, az összefonódásokat is lássuk és megértsük. Castells szerint az információs társadalom anyagi bázisát alkotják ezek a jellegzetességek. Elsőként azt fejtegeti, hogy a nyersanyag, amelyet ez a technológia feldolgoz, az az információ. Erre vannak megtervezve és megépítve az eszközök. A második jellegzetesség az, hogy az új technológiák mindenütt ott vannak, ahol ember és közösség van. Közvetlenül befolyásolják tehát ez egyéni és a közösségi életet. A harmadik jellemző, hogy egyre inkább az új technológiákra és azok segítségével épül az emberek közötti kapcsolat. Ezt Castells minden mai folyamatban és szerkezetben megfigyelhető "topológiai konfigurációnak", azaz hálózatnak nevezi. Ha ez létrejön, akkor az egy újfajta társadalom létrejöttét jelenti. Ezt nevezi Castells a könyvében hálózati társadalomnak. Azok a fiatalok tehát, akiket láthatunk, akik ma már úgy nőnek fel, hogy az új infotechnikai eszközöket mindennap használják, azok már ebben a hálózati társadalomban élnek.
Egy negyedik jellegzetesség, amelyet Castells említ, az információs technológiai paradigma rugalmassága. Ezen azt érti, hogy a szervezetek és intézmények képlékenyek, a kapcsolatok gyorsan átalakíthatóak, átrendezhetőek. A megújuló technológia kis körben terjed, és kis körre hat először. Az emberek, akik ezekhez a kis körökhöz tartoznak, átalakítják kapcsolataikat. Ez jelenthet a régi kapcsolatrendszerről való leszakadást., vagy azt is, hogy ahhoz ezután más szerkezet tagjaiként kapcsolódnak.
Az ötödik jellegzetesség az, amit Castells a technológiák fokozódó konvergenciájának nevez (Castells 2005:119). Megfigyelhető, hogy egy rendszerbe integrálódik a távközlés és a mikroelektronika, az opto-elektronika, a számítástechnika. ,,A távközlés ma nem más, mint az információfeldolgozás egyik formája, az átviteli és adatkapcsolási technológiák ugyanakkor egyre változatosabban lesznek, és ugyanabba a számítógépek által működtetett hálózatba integrálódnak." (Castells 2005:119) A gépi háttér, azaz a számítástechnikai feldolgozás nélkül nem jöhetnének létre például a biológia mai eredményei sem. De nem lehetne arról sem gondolkozni, hogy az iskolában, az oktatásban milyen új információszórási, tanulási módokat alkalmazunk.
Ez a paradigma azért más, mint az eddigi technikai paradigmák, mert sokkal kiterjedtebb a hatása..
A hatások közé sorolható a munkakörülmények, az életkörülmények átalakulása. Castells egy olyan felmérés adatait mutatja be, amelyet 1999-ben végeztek Kaliforniában. Ez a mai világ egyik legfejlettebb régiója. Megvizsgálták, hogy Kaliforniában hány százalék azoknak az aránya, akik már nem hagyományos, teljes munkaidős dolgozók. ,,A ,,hagyományos" vagy standard munkaköröket úgy definiálták, hogy ezek olyan állandó munkaviszonyban álló, egész éven át kizárólag nappali műszakban, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat jelentenek, akiket az a munkáltató fizet, aki számára a munkát végzik, vagyis akik nem otthonról, vagy független szerződő félként dolgoznak" (Castells 2005:366). A vizsgálat eredménye szerint a dolgozók 67 százalékának nem volt ilyen állása! Ezek már részben vagy egészében távmunkát végeztek, több céggel álltak ideiglenes kapcsolatban, ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy intenzíven használták az új technológiák nyújtotta lehetőségeket. A társadalmi kapcsolatok megváltoznak ebben az esetben, amikor már létrejön a ,,rugalmas foglalkoztatás kaliforniai modellje". A szervezés, a kapcsolattartás új lehetőségei biztosítják azt, hogy a munkahelyek sokasága igen rugalmasan létrehozható vagy megszüntethető, esetleg a világ távoli sarkaiba kihelyezhető.
2. Új nehézségek keletkeznek?
Az új , kibontakozó lehetőségek és követelmények igen megkövetelik az alkalmazkodóképességet -- azaz az állandó tanulást. Az információs társadalom, vagyis a hálózati társadalom azokat részesíti előnyben, akik képesek tudásukat rövid idő alatt megújítani. Sikeresek azok lesznek, akik sikeresek a tudásszerzésben. Fontos, hogy a szocializáció során milyen a családi feltételrendszer, milyenek a kortárscsoportok hálózatai, és milyen a pedagógiai rendszerek hatása.
Az információs társadalomtól általában azt várják, hogy megoldja a társadalmi problémákat. Ez azonban nem egyszerű, és nem magátólértetődő. William Melody szerint ,,...a történelem megtanított bennünket arra,. hogy az új technológiák egyike sem vonja maga után a társadalmi problémák megoldását. Jelentékenyen módosíthatják a társadalom erőviszonyait az új technológiák letéteményesei és haszonélvezői számára, de ezen új technológiának nincs semmiféle varázsereje, mely képes volna a társadalmi és intézményes viszonyok gyors és jótékony átalakítására. Sőt többnyire új nehézségek keletkeznek." –fogalmazza meg Melody (Melody 2003:233).
Az információ sajátos vonása, hogy megosztottan létezik. Ez a megosztás kommunikációval, azaz megosztással, cserével valósul meg. A két jelenség valójában egy, Melody szerint ,,az ,,információ" és a ,,kommunikáció" lényegében ugyanazon jelenséghez kínál eltérő analitikus perspektívát" (Melody 2003:234). Ismeretes az az elképzelés, hogy a sok és jól felhasznált információ, azaz a jól kiépített kommunikáció jelenti a hatékony cselekvések alapját. Nem számít, hogy egyéni vagy közös cselekvésról van szó ebben az esetben. A gazdaságban és a társadalomban levő intézmények célja, hogy hatékonyak legyenek, ezért egyre jobb kommunikációt valósítsanak meg. Ez az igény átalakíthatja a szerkezeteket. Ha átalakulnak a technikai feltételek, és hatékonyabb kommunikációt igérnek, akkor a szervezetek, az intézmények is gyorsan átalakulnak.
A technikai átalakulás közvetlen társadalomalakító hatása tagadhatatlan. A szervezetek, intézmények változását is lehet úgy mérni, hogy ezek kommunikációs és információs rendszerét és jellemzőit vizsgáljuk. Ha ezek megváltoznak, az maga után vonja a szervezetek, intézmények változását. Sokszor halljuk, hogy az információs társadalom az információval üzletel. Ez azt jelenti, hogy összegyűjti, és tárolja, meg szétosztja, vagyis valamilyen sorrendben, valamilyen előzetes elképzelés szerint továbbítja az információkat. Ha maga ez az összegyűjtés, tárolás, továbbítás nagyon hatékony, akkor ez a társadalom is hatékony lesz. De ez csak lehetőség, és hogy ez a hatékonyság épít vagy rombol, annak társadalmi feltételei vannak.
"Az új kommunikációs technológiák alkalmazása alapvetően módosíthatja a társadalmat. Az információáramlás és a kommunikációs minták számottevő változása lényeges változásokat hoz létre a gazdasági, politikai és társadalmi és kulturális viszonyok terén..." (Melody 2003:238)
Mennyire jelentenek ezek a módosulások kockázatot? Hogyan kezelhetőek?
3. Látjuk-e a fenyegetéseket, meg tudunk-e birkózni a fenyegetésekkel – avagy: kockázat, kultúra, konfliktus.
Szíjártó Zsolt szerint a technikai fejlődés kockázatai, egyes technológiák bevezetésének társadalmi, környezeti és kulturális következményei – ma már a társadalmi kommunikáció kiemelt témái.
A jóléti társadalmak fő gazdasági, társadalmi értéke a biztonság volt, és a hatvanas években már alapvetőként jelentkeztek az atomenergiával, a különböző vegyi anyagokkal, az ökológiai veszélyekkel, géntechnológiával (vagy a globális terrorizmussal) kapcsolatos problémák.
Új, nyilvános retorikai fordulatok keletkeztek: ,,veszély”, ,,bizonytalanság”, ,,kockázat”, ,,technikaellenesség”.
Minden kultúra (és szubkultúra) létrehoz a közös értékei révén valamiféle prioritásrendszert, amely kijelöli, hogy az adott társadalomban mi lehet aggodalomforrás, mi válthat ki szorongást.
Egy társadalmat, valamely ,,életstílus” profilját meghatározza, hogy miképpen válogat a veszélyek nagy tömegéből, milyen bizonytalansági tényezőket tüntet ki s tart félelmet, rettegést okozónak, s velük szemben melyeket tekint vállalható kockázatoknak.
,,Az egész társadalom a bizalom és a szorongás kombinációitól függ.” (Mary Douglas)
Két kockázati tényező:
1. Technológiai fejlődés, az újfajta technológiák átláthatatlan kockázatai és következményei (nagyobb katasztrófapotenciájú rendszerek, ahol a károk sem időben, sem térben nem korlátozhatóak).
2. Tudomány ellenőrizhetetlenné vált innovációs dinamikája.
Egy következmény: komplex kockázati rendszerek kialakulása— és velük együtt a ,,normális véletlenek” fogalma (Charles Perrow) és jelensége.
Perrow szerint nem létezik a high-risk-technology területén abszolut biztonság, ugyanis az atomerőművekben s más, hasonló technikai rendszerekben már nem lineáris, azaz elvben tökéletesen leírható és tervezhető folyamatok zajlanak, és a komplex kölcsönhatások és visszakapcsolási mechanizmusok miatt kikerülhetetlenül jelentkeznek un. ,,rendszerbalesetek”.
Ezek előre nem látható hatások, folyamatok, események, amelyek nem vezethetőek vissza speciális gazdasági vagy társadalmi körülményekre, s nem akadályozhatóak meg különböző biztonsági intézkedések bevezetése által.
A modern technika fejlődésére jellemző paradoxon: minél inkább növelni szeretnénk a komplex rendszerek biztonságát, annél inkább növelnünk kell a komplexitásukat – azaz közvetve mi magunk járulunk hozzá ellenőrizhetetlenségükhöz.
Nincs biztonság bizonytalanság nélkül.
A Perrow-féle katasztrófa-forgatókönyv:
1. Az első figyelmeztetés a rendszeren kívülről származik, a rendszer ezt elrejti.
2. A rendszer az első jelentéseket megcáfolja, és kétségbe vonja azok komolyságát, megalapozottságát.
3. A balesetek után megjelennek a kifogások – a rendszer védekezik.
4. Az első magyarázatok az emberi hibát emelik ki: a kiszolgáló személyzetet teszik felelőssé, sígy védelmezik a rendszert (az alkalmazottakat el lehet küldeni, vagy jobban ki lehet őket képezni, s így a rendszer mentesül a hibáktól).
5. A szakértők által végzett későbbi kutatások mindig fényt derítenek (a kockázatok vállalásához vezető) termelési kényszerre, a rossz menedzselésre, továbbá a katasztrófát megelőző korábbi ,,csaknem-balesetre”.
6. A formális büntetések mindig enyhék, a vezetők többnyire a helyükön maradnak.
7. Bevezetnek néhány változtatást, ezeknek semmi befolyásuk nincs a rendszerbalesetekre, csupán a konvencionális balesetek esetén nyújtanak védelmet.
Az új technológiák megjelenése elmossa a technikai és a társadalmi szint közötti határvonalat.
Technikai kockázatok
n alapfeltevés: a potenciális károk a technika, illetőleg az egyértelmű kalkuláció révén elkerülhetőek
n a kockázatok leküzdése: kvantitatív kalkuláció segítégével történik (ha ez valamilyen okokból kudarcot vall, akkor válnak jelentőssé a kockázat-kommunikáció stratégiái)
n a technika kockázatrendszerei: szorosan összekapcsolt, zárt rendszerek, amelyeket a technika segítségével ki kell küszöbölni
n károk: olyan kivételes esetek, amelyeket a technika segítségével ki kell küszöbölni
Társadalmi bizonytalanságok
n alapfeltevés: egy politikailag definiálható és megoldható problémáról van szó
n a kockázatok leküzdése: a szolidalitás és a politikai úton létrehozott konszenzus kritériumainak segítségével (mindig a kockázat-kommunikáció stratégiáiról van szó)
n a társadalom kockázatrendszerei: lazán összekapcsolt, nyitott rendszerek, ahol csak korlátozottan érvényesül az egyértelmű kalkuláció
n károk: kikerülhetetlen ,,normális esetek”, melyek csak csökkenthetőek, de nem küszöbölhetőek ki
Miképpen hozhatók létre és intézményesíthetőek a veszély kezelésének azon társadalmi-kulturális formái, melyek szavatolják a szakmailag megfelelő, társadalmilag elfogadott, tartós kockázatészlelést és ellenőrzést?
A kockázatos/nem kockázatos, a bizonytalanság/bizonyosság közötti határvonal megállapítása minden társadalomban egy többszereplős kommunikatív folyamat eredménye, ahol a résztvevők két fontos kérdésben döntenek: egyrészt
1. diszkurzíve meghatározzák, másrészt
2. konszenzuálisan rögzítik
azt, hogy melyek a kézben tartható, felelősséggel vállalható kockázatok.
Ulrich Beck fogalma: ,,kockázattársadalom”
A technikai jellegú kockázatdefiníció értékvonatkozása: egy adott társadalomban
1. valójában kulturális értékek, társadalmi észlelésminták döntenek arról, hogy
2. milyen tevékenység számít kockázatosnak, és melyik nem,
3. hogy milyen kockázati értéket tulajdonítunk egy adott technológiának, és arról is,
4. hogy hogyan észleljük a különböző veszélyeket.
A kockázatok nem egyszerúen ,,léteznek”, s így többé-kevésbé megnyugtató módon érzékelhetőek, hanem társadalmilag megkonstruáltak, s erőteljesen függnek a mindenkori kultúrától (szubkultúrától), amelynek kontextusában e konstruálás megtörténik.
· Az antropológus Mary Douglas véleménye szerint: a kockázatvállalás, kockázatelhárítás, bizalom és a szorongás olyan dialógust alkot, amely arról szól, hogy szimbolikus úton hogyan szervezhető meg és tehető a résztvevők számára biztonságossá egy társadalmi rendszer.
Egy társadalmon belül, éppen a bizonytalanság minimalizálása érdekében, mégis konszenzusra kell jutni a kockázatok rangsorát illetően.
A veszélyek megítélésekor nincs egy olyan mércénk, amelyre nyugodtan hagyakozhatnánk.
Tökéletlen tudásunk és ismereteink birtokában a számtalan veszély, kockázat kis töredékét ismerjük csupán.
A lehetséges károk tekintetében végtelenül széles választékkal konfrontálódunk.
A kockázat a jövőről való tudás és a kívánatos perspektívákról való konszenzus közös terméke. Egyszerre tudományos, társadalmi és kulturális folyamatok találkozása.
Szerző :Gagyi József
Lásd:
Beck, Ulrich
2003 A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság. Száazdvég kiadó. Budapest.
Castells, Manuel
2005 A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat-Infonia Budapest.
2006 Az információ társadalma. Gondolat-Infónia Budapest.
Melody, William
2003 Elektronikus hálózatok, társadalmi kapcsolatok és a tudás változó struktúrája. in: Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. szerk. Kondor Zsuzsanna, Fábry György. Századvég Könyvkiadó Budapest. p. 233-251.
Szíjártó Zsolt
2008 A hely hatalma: lokális szcénák – globális konfliktusok. Gondolat Kiadó Budapest, p. 33-61
Ésszel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
tematikájú, 2009-es Csíkfalvi Csűrszemináriumok előadói és résztvevői
számára is tájékoztatóként szolgál.
Ésszel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
Az 2008, 2009 júliusára tervezett tevékenység a gyors technikai változásokkal összefonódó társadalmi jelenségek igen általános, átfogó értelmezési kereteibe illeszkedik. Ha pontosítani, szűkiteni kell a tematikát, akkor is két, igen általános gondolkodási irányt lehet megszabni:
1. Globalizációs hatások, globális kockázatok -- helyi kezelési formák.
2. Modernizációs kockázatok és helyi társadalom
Feltehető a kérdés: miért ezek az igen általános keretek, ez a többféle közelítés?
Miért nem egy jól körülírható, megfogható téma (mint például 2008-ban a kutatásra kijelölt vízhasználat, vízszennyezés, az ezzel kapcsolatos kulturális viselkedés, a vízkezelés jövője)?
Fölösleges érvelni amellett, hogy elsősorban azért, mert lokális és globális szoros összefüggése egyre nyilvánvalóbb.
De azért is, mert így egy fontos, helyben is érzékelhető probléma több tudomány szempontjából is megközelíthető.
És van egy "intézményi érdek" is: a Sapientia METE marosvásárhelyi Kommunikáció és Közkapcsolatok szakának fő kutatási iránya: Hagyományos és modern kommunikáció Erdélyben.
A legújabb kommunikációs eszközök megjelenése, a legújabb természeti-társadalmi kockázatok és ezek kommunikációja, a helyi társadalmakra jellemző kockázatkezelés és ennek kommunikálása beleillik ebbe a kutatási irányba.
1. Globalizált hálózatosodás - információs technológiai paradigma
Manuel Castells figyelmeztet arra, hogy a mi korunkban a technikai változásoknak erősebb, vagyis gyorsabb és kiszámíthatatlanabb a társadalmat átalakító hatása, mind az eddigi történelmi korszakokban. Gyors információs technikai átalakulásról szoktak beszélni, mert ezt lehet tapasztalni. A gyors társadalmi átalakulás ehhez társul, erre válaszként bontakozik ki.
Manuel Castells egyes szakértők nyomán információs technológiai paradigmáról beszél (Castells 2005: 116). A fontos az, hogy a technikai átalakulásnak a gazdasági és társadalmi hatásait, az összefonódásokat is lássuk és megértsük. Castells szerint az információs társadalom anyagi bázisát alkotják ezek a jellegzetességek. Elsőként azt fejtegeti, hogy a nyersanyag, amelyet ez a technológia feldolgoz, az az információ. Erre vannak megtervezve és megépítve az eszközök. A második jellegzetesség az, hogy az új technológiák mindenütt ott vannak, ahol ember és közösség van. Közvetlenül befolyásolják tehát ez egyéni és a közösségi életet. A harmadik jellemző, hogy egyre inkább az új technológiákra és azok segítségével épül az emberek közötti kapcsolat. Ezt Castells minden mai folyamatban és szerkezetben megfigyelhető "topológiai konfigurációnak", azaz hálózatnak nevezi. Ha ez létrejön, akkor az egy újfajta társadalom létrejöttét jelenti. Ezt nevezi Castells a könyvében hálózati társadalomnak. Azok a fiatalok tehát, akiket láthatunk, akik ma már úgy nőnek fel, hogy az új infotechnikai eszközöket mindennap használják, azok már ebben a hálózati társadalomban élnek.
Egy negyedik jellegzetesség, amelyet Castells említ, az információs technológiai paradigma rugalmassága. Ezen azt érti, hogy a szervezetek és intézmények képlékenyek, a kapcsolatok gyorsan átalakíthatóak, átrendezhetőek. A megújuló technológia kis körben terjed, és kis körre hat először. Az emberek, akik ezekhez a kis körökhöz tartoznak, átalakítják kapcsolataikat. Ez jelenthet a régi kapcsolatrendszerről való leszakadást., vagy azt is, hogy ahhoz ezután más szerkezet tagjaiként kapcsolódnak.
Az ötödik jellegzetesség az, amit Castells a technológiák fokozódó konvergenciájának nevez (Castells 2005:119). Megfigyelhető, hogy egy rendszerbe integrálódik a távközlés és a mikroelektronika, az opto-elektronika, a számítástechnika. ,,A távközlés ma nem más, mint az információfeldolgozás egyik formája, az átviteli és adatkapcsolási technológiák ugyanakkor egyre változatosabban lesznek, és ugyanabba a számítógépek által működtetett hálózatba integrálódnak." (Castells 2005:119) A gépi háttér, azaz a számítástechnikai feldolgozás nélkül nem jöhetnének létre például a biológia mai eredményei sem. De nem lehetne arról sem gondolkozni, hogy az iskolában, az oktatásban milyen új információszórási, tanulási módokat alkalmazunk.
Ez a paradigma azért más, mint az eddigi technikai paradigmák, mert sokkal kiterjedtebb a hatása..
A hatások közé sorolható a munkakörülmények, az életkörülmények átalakulása. Castells egy olyan felmérés adatait mutatja be, amelyet 1999-ben végeztek Kaliforniában. Ez a mai világ egyik legfejlettebb régiója. Megvizsgálták, hogy Kaliforniában hány százalék azoknak az aránya, akik már nem hagyományos, teljes munkaidős dolgozók. ,,A ,,hagyományos" vagy standard munkaköröket úgy definiálták, hogy ezek olyan állandó munkaviszonyban álló, egész éven át kizárólag nappali műszakban, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat jelentenek, akiket az a munkáltató fizet, aki számára a munkát végzik, vagyis akik nem otthonról, vagy független szerződő félként dolgoznak" (Castells 2005:366). A vizsgálat eredménye szerint a dolgozók 67 százalékának nem volt ilyen állása! Ezek már részben vagy egészében távmunkát végeztek, több céggel álltak ideiglenes kapcsolatban, ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy intenzíven használták az új technológiák nyújtotta lehetőségeket. A társadalmi kapcsolatok megváltoznak ebben az esetben, amikor már létrejön a ,,rugalmas foglalkoztatás kaliforniai modellje". A szervezés, a kapcsolattartás új lehetőségei biztosítják azt, hogy a munkahelyek sokasága igen rugalmasan létrehozható vagy megszüntethető, esetleg a világ távoli sarkaiba kihelyezhető.
2. Új nehézségek keletkeznek?
Az új , kibontakozó lehetőségek és követelmények igen megkövetelik az alkalmazkodóképességet -- azaz az állandó tanulást. Az információs társadalom, vagyis a hálózati társadalom azokat részesíti előnyben, akik képesek tudásukat rövid idő alatt megújítani. Sikeresek azok lesznek, akik sikeresek a tudásszerzésben. Fontos, hogy a szocializáció során milyen a családi feltételrendszer, milyenek a kortárscsoportok hálózatai, és milyen a pedagógiai rendszerek hatása.
Az információs társadalomtól általában azt várják, hogy megoldja a társadalmi problémákat. Ez azonban nem egyszerű, és nem magátólértetődő. William Melody szerint ,,...a történelem megtanított bennünket arra,. hogy az új technológiák egyike sem vonja maga után a társadalmi problémák megoldását. Jelentékenyen módosíthatják a társadalom erőviszonyait az új technológiák letéteményesei és haszonélvezői számára, de ezen új technológiának nincs semmiféle varázsereje, mely képes volna a társadalmi és intézményes viszonyok gyors és jótékony átalakítására. Sőt többnyire új nehézségek keletkeznek." –fogalmazza meg Melody (Melody 2003:233).
Az információ sajátos vonása, hogy megosztottan létezik. Ez a megosztás kommunikációval, azaz megosztással, cserével valósul meg. A két jelenség valójában egy, Melody szerint ,,az ,,információ" és a ,,kommunikáció" lényegében ugyanazon jelenséghez kínál eltérő analitikus perspektívát" (Melody 2003:234). Ismeretes az az elképzelés, hogy a sok és jól felhasznált információ, azaz a jól kiépített kommunikáció jelenti a hatékony cselekvések alapját. Nem számít, hogy egyéni vagy közös cselekvésról van szó ebben az esetben. A gazdaságban és a társadalomban levő intézmények célja, hogy hatékonyak legyenek, ezért egyre jobb kommunikációt valósítsanak meg. Ez az igény átalakíthatja a szerkezeteket. Ha átalakulnak a technikai feltételek, és hatékonyabb kommunikációt igérnek, akkor a szervezetek, az intézmények is gyorsan átalakulnak.
A technikai átalakulás közvetlen társadalomalakító hatása tagadhatatlan. A szervezetek, intézmények változását is lehet úgy mérni, hogy ezek kommunikációs és információs rendszerét és jellemzőit vizsgáljuk. Ha ezek megváltoznak, az maga után vonja a szervezetek, intézmények változását. Sokszor halljuk, hogy az információs társadalom az információval üzletel. Ez azt jelenti, hogy összegyűjti, és tárolja, meg szétosztja, vagyis valamilyen sorrendben, valamilyen előzetes elképzelés szerint továbbítja az információkat. Ha maga ez az összegyűjtés, tárolás, továbbítás nagyon hatékony, akkor ez a társadalom is hatékony lesz. De ez csak lehetőség, és hogy ez a hatékonyság épít vagy rombol, annak társadalmi feltételei vannak.
"Az új kommunikációs technológiák alkalmazása alapvetően módosíthatja a társadalmat. Az információáramlás és a kommunikációs minták számottevő változása lényeges változásokat hoz létre a gazdasági, politikai és társadalmi és kulturális viszonyok terén..." (Melody 2003:238)
Mennyire jelentenek ezek a módosulások kockázatot? Hogyan kezelhetőek?
3. Látjuk-e a fenyegetéseket, meg tudunk-e birkózni a fenyegetésekkel – avagy: kockázat, kultúra, konfliktus.
Szíjártó Zsolt szerint a technikai fejlődés kockázatai, egyes technológiák bevezetésének társadalmi, környezeti és kulturális következményei – ma már a társadalmi kommunikáció kiemelt témái.
A jóléti társadalmak fő gazdasági, társadalmi értéke a biztonság volt, és a hatvanas években már alapvetőként jelentkeztek az atomenergiával, a különböző vegyi anyagokkal, az ökológiai veszélyekkel, géntechnológiával (vagy a globális terrorizmussal) kapcsolatos problémák.
Új, nyilvános retorikai fordulatok keletkeztek: ,,veszély”, ,,bizonytalanság”, ,,kockázat”, ,,technikaellenesség”.
Minden kultúra (és szubkultúra) létrehoz a közös értékei révén valamiféle prioritásrendszert, amely kijelöli, hogy az adott társadalomban mi lehet aggodalomforrás, mi válthat ki szorongást.
Egy társadalmat, valamely ,,életstílus” profilját meghatározza, hogy miképpen válogat a veszélyek nagy tömegéből, milyen bizonytalansági tényezőket tüntet ki s tart félelmet, rettegést okozónak, s velük szemben melyeket tekint vállalható kockázatoknak.
,,Az egész társadalom a bizalom és a szorongás kombinációitól függ.” (Mary Douglas)
Két kockázati tényező:
1. Technológiai fejlődés, az újfajta technológiák átláthatatlan kockázatai és következményei (nagyobb katasztrófapotenciájú rendszerek, ahol a károk sem időben, sem térben nem korlátozhatóak).
2. Tudomány ellenőrizhetetlenné vált innovációs dinamikája.
Egy következmény: komplex kockázati rendszerek kialakulása— és velük együtt a ,,normális véletlenek” fogalma (Charles Perrow) és jelensége.
Perrow szerint nem létezik a high-risk-technology területén abszolut biztonság, ugyanis az atomerőművekben s más, hasonló technikai rendszerekben már nem lineáris, azaz elvben tökéletesen leírható és tervezhető folyamatok zajlanak, és a komplex kölcsönhatások és visszakapcsolási mechanizmusok miatt kikerülhetetlenül jelentkeznek un. ,,rendszerbalesetek”.
Ezek előre nem látható hatások, folyamatok, események, amelyek nem vezethetőek vissza speciális gazdasági vagy társadalmi körülményekre, s nem akadályozhatóak meg különböző biztonsági intézkedések bevezetése által.
A modern technika fejlődésére jellemző paradoxon: minél inkább növelni szeretnénk a komplex rendszerek biztonságát, annél inkább növelnünk kell a komplexitásukat – azaz közvetve mi magunk járulunk hozzá ellenőrizhetetlenségükhöz.
Nincs biztonság bizonytalanság nélkül.
A Perrow-féle katasztrófa-forgatókönyv:
1. Az első figyelmeztetés a rendszeren kívülről származik, a rendszer ezt elrejti.
2. A rendszer az első jelentéseket megcáfolja, és kétségbe vonja azok komolyságát, megalapozottságát.
3. A balesetek után megjelennek a kifogások – a rendszer védekezik.
4. Az első magyarázatok az emberi hibát emelik ki: a kiszolgáló személyzetet teszik felelőssé, sígy védelmezik a rendszert (az alkalmazottakat el lehet küldeni, vagy jobban ki lehet őket képezni, s így a rendszer mentesül a hibáktól).
5. A szakértők által végzett későbbi kutatások mindig fényt derítenek (a kockázatok vállalásához vezető) termelési kényszerre, a rossz menedzselésre, továbbá a katasztrófát megelőző korábbi ,,csaknem-balesetre”.
6. A formális büntetések mindig enyhék, a vezetők többnyire a helyükön maradnak.
7. Bevezetnek néhány változtatást, ezeknek semmi befolyásuk nincs a rendszerbalesetekre, csupán a konvencionális balesetek esetén nyújtanak védelmet.
Az új technológiák megjelenése elmossa a technikai és a társadalmi szint közötti határvonalat.
Technikai kockázatok
n alapfeltevés: a potenciális károk a technika, illetőleg az egyértelmű kalkuláció révén elkerülhetőek
n a kockázatok leküzdése: kvantitatív kalkuláció segítégével történik (ha ez valamilyen okokból kudarcot vall, akkor válnak jelentőssé a kockázat-kommunikáció stratégiái)
n a technika kockázatrendszerei: szorosan összekapcsolt, zárt rendszerek, amelyeket a technika segítségével ki kell küszöbölni
n károk: olyan kivételes esetek, amelyeket a technika segítségével ki kell küszöbölni
Társadalmi bizonytalanságok
n alapfeltevés: egy politikailag definiálható és megoldható problémáról van szó
n a kockázatok leküzdése: a szolidalitás és a politikai úton létrehozott konszenzus kritériumainak segítségével (mindig a kockázat-kommunikáció stratégiáiról van szó)
n a társadalom kockázatrendszerei: lazán összekapcsolt, nyitott rendszerek, ahol csak korlátozottan érvényesül az egyértelmű kalkuláció
n károk: kikerülhetetlen ,,normális esetek”, melyek csak csökkenthetőek, de nem küszöbölhetőek ki
Miképpen hozhatók létre és intézményesíthetőek a veszély kezelésének azon társadalmi-kulturális formái, melyek szavatolják a szakmailag megfelelő, társadalmilag elfogadott, tartós kockázatészlelést és ellenőrzést?
A kockázatos/nem kockázatos, a bizonytalanság/bizonyosság közötti határvonal megállapítása minden társadalomban egy többszereplős kommunikatív folyamat eredménye, ahol a résztvevők két fontos kérdésben döntenek: egyrészt
1. diszkurzíve meghatározzák, másrészt
2. konszenzuálisan rögzítik
azt, hogy melyek a kézben tartható, felelősséggel vállalható kockázatok.
Ulrich Beck fogalma: ,,kockázattársadalom”
A technikai jellegú kockázatdefiníció értékvonatkozása: egy adott társadalomban
1. valójában kulturális értékek, társadalmi észlelésminták döntenek arról, hogy
2. milyen tevékenység számít kockázatosnak, és melyik nem,
3. hogy milyen kockázati értéket tulajdonítunk egy adott technológiának, és arról is,
4. hogy hogyan észleljük a különböző veszélyeket.
A kockázatok nem egyszerúen ,,léteznek”, s így többé-kevésbé megnyugtató módon érzékelhetőek, hanem társadalmilag megkonstruáltak, s erőteljesen függnek a mindenkori kultúrától (szubkultúrától), amelynek kontextusában e konstruálás megtörténik.
· Az antropológus Mary Douglas véleménye szerint: a kockázatvállalás, kockázatelhárítás, bizalom és a szorongás olyan dialógust alkot, amely arról szól, hogy szimbolikus úton hogyan szervezhető meg és tehető a résztvevők számára biztonságossá egy társadalmi rendszer.
Egy társadalmon belül, éppen a bizonytalanság minimalizálása érdekében, mégis konszenzusra kell jutni a kockázatok rangsorát illetően.
A veszélyek megítélésekor nincs egy olyan mércénk, amelyre nyugodtan hagyakozhatnánk.
Tökéletlen tudásunk és ismereteink birtokában a számtalan veszély, kockázat kis töredékét ismerjük csupán.
A lehetséges károk tekintetében végtelenül széles választékkal konfrontálódunk.
A kockázat a jövőről való tudás és a kívánatos perspektívákról való konszenzus közös terméke. Egyszerre tudományos, társadalmi és kulturális folyamatok találkozása.
Szerző :Gagyi József
Lásd:
Beck, Ulrich
2003 A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság. Száazdvég kiadó. Budapest.
Castells, Manuel
2005 A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat-Infonia Budapest.
2006 Az információ társadalma. Gondolat-Infónia Budapest.
Melody, William
2003 Elektronikus hálózatok, társadalmi kapcsolatok és a tudás változó struktúrája. in: Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. szerk. Kondor Zsuzsanna, Fábry György. Századvég Könyvkiadó Budapest. p. 233-251.
Szíjártó Zsolt
2008 A hely hatalma: lokális szcénák – globális konfliktusok. Gondolat Kiadó Budapest, p. 33-61
III. Csíkfalvi Csűrszemináriumok
Csíkfalva, 2009 július 14-20
·
Program
A Csűrszeminárium idei előadásainak, beszélgetéseinek általános témája:
Éssel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
Szó lesz
· a község és a kistérség fejlesztési terveiről,
· a természeti környezetet érő negatív hatásokról,
· a környezethasználattal kapcsolatos kockázatok kommunikációjáról,
· a környezettudatos nevelés, környezettudatos viselkedés lehetőségeiről.
A szervezők:
· Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar Humántudományok Tanszék,
· Fokusz Öko Center Egyesület,
· PR-Alpha Egyesület, valamint a
· Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal.
A rendezvény minden nap 18 órától kezdődik, helyszíne a csíkfalvi Tündér Ilona vendégház csűrje.
Témák, előadók
Kedd, július 14
Tervek és valóság, szándékok és szerepek a vidék átalakításában
· Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke
· Antal Zoltán, a Nyárádmente Kistérség menedzsere
· Dr. Vajda Mária, a Marosvásárhelyi Metropolisz Övezet Egyesület menedzsere
· Balogh István polgármester, Csíkfalva
Szerda, július 15
Kősziklára kell építkezni. Az egyházak szerepe a vidék átalakításában.
Részt vesznek a bekecsalji települések lelkipásztorai, a Kőszikla -- a bekecsalji egyházközségek gyülekezeti lapja – munkatársai.
Bevezetőt mond Dávid István márkodi lelkipásztor, a Kőszikla felelős szerkesztője.
Meghívott: Balázs Sándor szentgericei unitárius lelkipásztor, a Romániai Falugondnokok Szövetségének elnöke.
Csütörtök, július 16
Ökoturizmus és direkt értélkesítés, a vidéki térségek fenntartható fejlődésének eszközei
Dr. Hajdu Zoltán, a Fokusz Öko Center Egyesület Elnöke
Pál Zoltán asszisztens, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Gagyi Ágnes, a budapesti Szatyor munkatársa
Péntek, július 17
Tájtörténeti kutatások - a múlt megismerése a jövő érdekében
· Dr. Füleki György professzor, a Gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodás tanszékének vezetője
· Péter Pál, Agora Munkacsoport Székelyudvarhely
Szombat, július 18
Összegzés. Nyárádmenti Kilátó avatása.
A Csűrszemináriumok idején sor kerül gyakorlati tevékenységre is.
· Egy műépítész vezetésével a résztvevők megismerkednek a földház-építés Kanadában haszálatos, öko-építkezési formáival. Közös munkával elkészítenek és felavatnak egy, a Só Útjára rálátást biztosító Nyárámenti Kilátót ( fedett, földből épített padot Jobbágyfalván, az Akácos fölött).
· A Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz szakos diákjai kitisztítják a nyárádmenti kisvasút Jobbágyfalva-Mikháza közötti pályáját.
·
A szeminárium hallgatósága
· Helyi érdeklődők
· Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar, Kommunikáció és Közkapcsolatok Szak diákjai
· Sapientia EMTE Csíkszeredai Mérnöki és Társadalomtudományok Kar Szociológia Szakának diákjai
· Babes-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar, Turisztika Szakának diákjai
· Csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum műépítészet szakos diákjai
· Nyárádszeredai Líceum diákjai
· Csíkfalvi Általános Iskola diákjai
·
Program
A Csűrszeminárium idei előadásainak, beszélgetéseinek általános témája:
Éssel és tervvel, vagy szerencsével?
Milyen kockázatokat vállalnak, milyen kockázatokat teremtenek azok, akik tervezéssel, fejlesztéssel a környezetünk átalakításán munkálkodnak?
Szó lesz
· a község és a kistérség fejlesztési terveiről,
· a természeti környezetet érő negatív hatásokról,
· a környezethasználattal kapcsolatos kockázatok kommunikációjáról,
· a környezettudatos nevelés, környezettudatos viselkedés lehetőségeiről.
A szervezők:
· Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar Humántudományok Tanszék,
· Fokusz Öko Center Egyesület,
· PR-Alpha Egyesület, valamint a
· Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal.
A rendezvény minden nap 18 órától kezdődik, helyszíne a csíkfalvi Tündér Ilona vendégház csűrje.
Témák, előadók
Kedd, július 14
Tervek és valóság, szándékok és szerepek a vidék átalakításában
· Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke
· Antal Zoltán, a Nyárádmente Kistérség menedzsere
· Dr. Vajda Mária, a Marosvásárhelyi Metropolisz Övezet Egyesület menedzsere
· Balogh István polgármester, Csíkfalva
Szerda, július 15
Kősziklára kell építkezni. Az egyházak szerepe a vidék átalakításában.
Részt vesznek a bekecsalji települések lelkipásztorai, a Kőszikla -- a bekecsalji egyházközségek gyülekezeti lapja – munkatársai.
Bevezetőt mond Dávid István márkodi lelkipásztor, a Kőszikla felelős szerkesztője.
Meghívott: Balázs Sándor szentgericei unitárius lelkipásztor, a Romániai Falugondnokok Szövetségének elnöke.
Csütörtök, július 16
Ökoturizmus és direkt értélkesítés, a vidéki térségek fenntartható fejlődésének eszközei
Dr. Hajdu Zoltán, a Fokusz Öko Center Egyesület Elnöke
Pál Zoltán asszisztens, Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Gagyi Ágnes, a budapesti Szatyor munkatársa
Péntek, július 17
Tájtörténeti kutatások - a múlt megismerése a jövő érdekében
· Dr. Füleki György professzor, a Gödöllői Szent István Egyetem Környezetgazdálkodás tanszékének vezetője
· Péter Pál, Agora Munkacsoport Székelyudvarhely
Szombat, július 18
Összegzés. Nyárádmenti Kilátó avatása.
A Csűrszemináriumok idején sor kerül gyakorlati tevékenységre is.
· Egy műépítész vezetésével a résztvevők megismerkednek a földház-építés Kanadában haszálatos, öko-építkezési formáival. Közös munkával elkészítenek és felavatnak egy, a Só Útjára rálátást biztosító Nyárámenti Kilátót ( fedett, földből épített padot Jobbágyfalván, az Akácos fölött).
· A Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz szakos diákjai kitisztítják a nyárádmenti kisvasút Jobbágyfalva-Mikháza közötti pályáját.
·
A szeminárium hallgatósága
· Helyi érdeklődők
· Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar, Kommunikáció és Közkapcsolatok Szak diákjai
· Sapientia EMTE Csíkszeredai Mérnöki és Társadalomtudományok Kar Szociológia Szakának diákjai
· Babes-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar, Turisztika Szakának diákjai
· Csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum műépítészet szakos diákjai
· Nyárádszeredai Líceum diákjai
· Csíkfalvi Általános Iskola diákjai
Subscribe to:
Posts (Atom)
